„Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt”
Jn 14,13
Betöltöm-e ezt a belső, rejtett szolgálatot? A közbenjáró imádságban nincs rejtett csapda, nincs ott benne az elvakultság vagy a gőg veszedelme. Rejtett szolgálat ez, olyan gyümölcsöket hoz, amelyek által az Atya dicsőíttetik. Hagyom, hogy szellemi életem elhervadjon, vagy odagyűjtök mindent egyetlen középpontba – Uram váltságműve köré? Jézus Krisztus uralkodik-e egyre inkább életem felett? Ha életem középpontja és nagy mozgató ereje az Úr engesztelő áldozata, akkor életem minden szakaszán gyümölcsöt hoz neki.
Időt kell szakítanom arra, hogy világosan lássam, mi az én erőközpontom. Csak egy percet is kiszakítok-e a hatvanból arra, hogy ezen elgondolkozzam? „Ha énbennem maradtok” – csak ebből a központból kiindulva cselekedjetek, gondolkozzatok és munkálkodjatok folytonosan, akkor „kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek” (Jn 15,7). Benne maradok-e? Szentelek-e erre időt, hogy benne maradjak? Mi a legnagyobb erőforrás az életemben? Másokért való munka, szolgálat, vagy az, hogy önfeláldozóan megpróbálok Istenért dolgozni? Nem ezek kéne legyenek életem központjában – az Úr engesztelő áldozata legyen az, ami a legnagyobb hatást gyakorolja életemre. Nem az formál bennünket, amire a legtöbb időt szánjuk, hanem az, ami a legnagyobb hatással van ránk. El kell határoznunk, hogy vágyainkat és érdekeinket a Krisztus keresztje általi engesztelésre korlátozzuk és összpontosítsuk.
„Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt.” A tanítvány, aki Jézusban marad, maga Isten akarata. Látszólagos szabad elhatározása nem más, mint Isten előre megfontolt végzése. Titokzatos? Következtetéseinknek ellentmond és lehetetlennek tűnik? Igen, de a szent életében dicsőségesen igaz.”
Legutóbbi hozzászólások